Sajnos nem most hétvégén, amikor szép nagy hóban és napsütésben úszik a Mátra, hanem három hete, de bejártuk a Parádsasvár – Galyatető részt; 6.1 km, 657 m szintkülönbség az itiner szerint, ha jól látom optimista 45 percre belőve.

Na mi azért szombaton dél körül, de még ebéd előtt ennél kényelmesebben álltunk neki a dolognak, mint közel sem gyakorlott túrázók. GPS-szel lemértük amit mentünk, eszerint 4.91 km légvonalban, 2 óra, 6.32 km gyaloglás, 708 méter szintkülönbség. A hobbi-projektünket használtuk a méréshez, átkattintva a woopho.com-ra és a mátra tag-re keresve megtekinthető képekkel, térképen és részletes adatokkal az út, de a kényelem kedvéért íme beágyazva:

Mivel egyébként is Parádsasváron voltunk, lesétáltunk a parkolóhoz, hogy a teljes távot lemérjük.

Van egy kis kavar az útvonalban, hogy Parádsasvár melyik oldalán vezet a jelzés, ha minden igaz, mi pont a rossz oldalon mentünk. De semmi gond, az üveggyár (felújítás alatti 🙂 ) maradványait ígyis-úgyis meg tudjuk csodálni. Ezt leszámítva egyébként szépen kint vannak a jelzések, ezektől csak egy helyen tértünk el kicsit, a galyai úthoz közelítve, ahol rácsatlakozunk a K+-ra, de ott sem vészesen, és csak a kilátás kedvéért.

A galyai úttól kezdve egyébként már szép hó kezdett lenni, Galyatetően egyenesen téli viszonyok fogadtak minket. Meglepődve tapasztaltuk, hogy aznap épp Téli Mátra Túra bonyolódik, de azért ez nem akadályozott meg minket abban, hogy gyorsan felaszaldjunk a kilátóba, majd a be a büfébe egy teára. Azon kicsit még jobban meglepődtünk, hogy a büfébe egyszercsak benyitottak Gyuriék, testhezálló futós cicanadrágban, de hát kicsi a világ.

Lefelé egy fokkal gyorsabban ment a dolog, és az ebéd Sasváron kimondottan jól esett. Szerintem nyárig még néhányszor végigszaladok az útvonalon, sőt szerintem bejárom majd a mátraalmási következő és Kékestetőről jövő előző szakaszokat is.