Most hogy szép tavaszi idő lett, és kizöldültek a fák (már legalábbis az alacsonyabban fekvő részeken) újra nekiálltunk a Parádsasvár-Galyatető táv bejárásának, kiegészítve a kitérővel Mátraalmásra.

Kellemes időben, kellemes tempóban, ismét lemérve: Sasvár-Galya: 6.2 km (a kilátóig), 1 óra 45 perc, 767 méter összesített szintkülönbség; Galya-Almás-Galya: 6.7 km, 2.5 óra (pihenővel), össz. szintkülönbség 1000 méter körül. Összességében nagyon kellemes mindkét szakasz, a Mátraalmásról visszafelé vezető meredek rész pedig kimondottan szép.

Ismét a sasvári parkolótól indultunk, de most a jelzést követve jobbról haladtunk át a falun; aztán pedig végig a piros + jelzésen. Így legalább megnéztük az üveggyár romjait a másik irányból is. Kicsit korán jött a tavasz, de feljebb kapaszkodva a gerincen azért szép lassan beértük és lehagytuk a zöldet. Egyébként a bükkfa levele, amíg ilyen szép zsenge zöld szinű, állítólag ehető; finom sóska-szerű íze van. A jelzések, az utak továbbra is jól láthatóak, követhetőek, nem találkoztunk problémás részekkel.

A mátraalmási kitérő nekünk is viszonylag új volt, erre már ritkábban járunk. De, tetszett.

A jelzésekkel olyan érzésem volt, hogy ezt nemrég valaki nagyon, de nagyon komolyan vette – ezúttal is köszönet neki ezért, szinte lehetetlen eltéveszteni. Egy helyen bambultunk csak el, ahol a jelzés lekanyarodik egy erdészeti útról, ott kicsit figyelni kell. Mátraalmáson pihentünk kicsit, megittunk egy kólát (3 deci – 90 forint, nem rossz). A pontos útvonal nem nagyon volt meg nekem fejben, ezért a túra végén van is egy kis csavar, azt hiszem letértünk a kijelölt útvonalról azzal, hogy levágtunk egy részt a falun át (rémlett valami levágás, de ez azt hiszem nem az).

Összességében tehát nagyon kellemes kis út volt, visszaérve Sasvárra elég jól esett a késői ebéd, a mátraalási kitérő pedig mindenképp megéri, főleg a visszafelé vezető út szépsége miatt.

Sajnos nem most hétvégén, amikor szép nagy hóban és napsütésben úszik a Mátra, hanem három hete, de bejártuk a Parádsasvár – Galyatető részt; 6.1 km, 657 m szintkülönbség az itiner szerint, ha jól látom optimista 45 percre belőve.

Na mi azért szombaton dél körül, de még ebéd előtt ennél kényelmesebben álltunk neki a dolognak, mint közel sem gyakorlott túrázók. GPS-szel lemértük amit mentünk, eszerint 4.91 km légvonalban, 2 óra, 6.32 km gyaloglás, 708 méter szintkülönbség. A hobbi-projektünket használtuk a méréshez, átkattintva a woopho.com-ra és a mátra tag-re keresve megtekinthető képekkel, térképen és részletes adatokkal az út, de a kényelem kedvéért íme beágyazva:

Mivel egyébként is Parádsasváron voltunk, lesétáltunk a parkolóhoz, hogy a teljes távot lemérjük.

Van egy kis kavar az útvonalban, hogy Parádsasvár melyik oldalán vezet a jelzés, ha minden igaz, mi pont a rossz oldalon mentünk. De semmi gond, az üveggyár (felújítás alatti 🙂 ) maradványait ígyis-úgyis meg tudjuk csodálni. Ezt leszámítva egyébként szépen kint vannak a jelzések, ezektől csak egy helyen tértünk el kicsit, a galyai úthoz közelítve, ahol rácsatlakozunk a K+-ra, de ott sem vészesen, és csak a kilátás kedvéért.

A galyai úttól kezdve egyébként már szép hó kezdett lenni, Galyatetően egyenesen téli viszonyok fogadtak minket. Meglepődve tapasztaltuk, hogy aznap épp Téli Mátra Túra bonyolódik, de azért ez nem akadályozott meg minket abban, hogy gyorsan felaszaldjunk a kilátóba, majd a be a büfébe egy teára. Azon kicsit még jobban meglepődtünk, hogy a büfébe egyszercsak benyitottak Gyuriék, testhezálló futós cicanadrágban, de hát kicsi a világ.

Lefelé egy fokkal gyorsabban ment a dolog, és az ebéd Sasváron kimondottan jól esett. Szerintem nyárig még néhányszor végigszaladok az útvonalon, sőt szerintem bejárom majd a mátraalmási következő és Kékestetőről jövő előző szakaszokat is.