Szervezés-rendezés maximálisan profi volt, de egyrészt ez érezhető volt már az elmúlt hónapokban az internetes forrásokból (honlap, topik), másrészt mi, „régebbi” résztvevők már ugyanezt megtapasztalhattuk a ’90-es évek rendezéseinél is.

Nagyon nagy ász volt a ttúra felújításának ötlete, ugyanakkor meg kell jegyezni, hogy ez egy _lényegesen_ (!!!) nehezebb, technikásabb útvonal, mint az akkori, és az ahhoz képest +1 óra szintidő ezt egyáltalán nem kompenzálja. Látható, hogy sokan szintidőközelben értek, ebben nagy szerepe van a főgerinc 6. megmászása beiktatásának, a zöld 3szögön egyszerűen nincs út, ez nagyon rabolja az amúgy is kevés időt.

Ezen a 2009-es új útvonalon nekem személy szerint kellett a teljesítéshez az is, hogy nappal magamhoz képest gyorsabb tempót tudtam menni. Ez úgy jött össze, hogy leggyengébb láncszemként tartottam fel Lépéshiba és Vaddino kettősét az első 82 km-en, a Hidegkúti turistaházig… 60 km-nél még közel 5-ös átlagunk volt, ami a végelszámoláshoz nagyon kellett.

A frissítések maximálisak voltak, a rendezők minden földi jóval etettek-itattak minket, még a célból is lehetett, sőt kellett elhozni 🙂 Nem szoktam foglalkozni az ellátással, de úgy érzem, most ez is kellett a teljesítéshez.

Az is kellett, hogy relatíve jó időnk volt, kánikulában vagy tartós esőben csak kevesek számára érzem tarthatónak a 30 órát.

A kődíj fenomenális. És jutott még olyan, amit nagyon szerettem volna: a turistajelzéses!

Ezúton is köszönet a rendezésért Medvegyu-nak és lelkes segítőinek, profi munka volt, ahogy egy sportrendezvényhez méltó!

Közben volt olyan, hogy azt mondtam magamban, ezen a szíváson nem indulok többet, hiszen csak küzdök a szintidő tartásáért (még belül voltam akkor is kb 20-30 perccel, végül 29:12 alatt értem be), de aztán a Tót-hegyesen, amikor már tudtam, hogy meglesz, és a közérzetem is jó volt egyébként, szóval akkor már felmerült, hogy esetleg újra indulok majd… A 4-szeres teljesítők kisnánai opált kaptak, most már nekem is van 3 teljesítésem…