Budapesti indulással Volánbusz segítségével valamivel reggel 9 óra előtt értem Mátraházára. A buszfordulót déli irányba elhagyva a sárga háromszög jelek a parkolón keresztül bevezetnek az erdőbe. Nem sokkal ezután, egy pihenőpadhoz érkezünk, ahol az út kiszélesedik. Itt megy út jobbra is, de a jelzést követve maradunk a 24-es főút közelében. Az út rendesen lejt, és ez így is lesz egészen Lajosházáig. Még be sem melegedtem, máris jött a sárga kereszt kereszteződése, ahol irányjelző tábla is mutatja a helyes utat, amely ebben az esetben egy derékszögű jobbkanyar a sárga háromszögön, amely egy irtás szélén igen hamar becsatlakozik a sárga négyzetbe. A jelzés az erdészeti munkák ellenére jól követhető, de azért figyelni kell. A Bükkfa-kútból rendesen folyt a víz. Utána a terep néhol erősen egyenetlen, bokámra vigyáznom kell. Egy idő után megérkezem Lajosházára. A ház szép, környékét most is szépítik.

Innét a Téli Mátráról ismert szakasz jön, szintén jól követhetően. Innéttől kezdve Mátraszentimréig emelkedünk. Lajosházán először átkelünk a hídon, majd felmegyünk az Üstök-főre, ahol eddigi sárga négyzet jelzésünk becsatlakozik a sárga sávba. Tavaly itt is komoly erdészeti munkák voltak, de a tarvágást szerencsére megúszta ez a rész. Egy idő után egy széles útra érünk, balról egy elég ronda kerítés lesz társunk hosszú kilométerekre, ez egy vadaspark kerítése, belépni idegeneknek tilos. Szép jövő a Mátrának, tarvágás és vadaspark. A sárga sáv balra lekanyarodik, de a dózerúton maradva immáron a piros keresztre vált a jelzés. Ez utóbbi ezen a szakaszon elég rosszul jelzett, de nem lehet eltéveszteni, hosszú monoton gyaloglás veszi kezdetét, de nyugatra néhol igazán szép panorámában gyönyörködhetek. Jobbról, a Szalajkaház felől megérkezik a sárga kereszt jelzés, a követett piros kereszt pedig elhagyja a dózerutat, az útkereszteződésben tábla segíti az eligazodást. Bár eredetileg ezt a részt nem is akartam bejárni, hisz ezen a szakaszon már jártam, mégis örültem, hogy nem így döntöttem. Ugyanis éles fűrészhangokra leszek figyelmes. Egy idő után az ösvény járhatatlan a fakitermelés miatt, jelzéseltüntetés is volt, de leginkább az úttorlaszként funkcionáló gallyak akadályozzák a haladást. Egyébként az akadályok kerülése megoldható, de ezt sötétedésben finom lehet majd leküzdeni. A megpróbáltatások a bagolyirtási műút előtt valamivel megszűnnek, így azt keresztezve a piros sávon már gond nélkül lehet Mátraszentimrére érni. A falu továbbra is szép és rendezett. Vadvirág turistaház mellett a zöld négyzeten balra fordulok a Rákóczi utcába. Utca végén leszólítanak, hogy itt az ellenőrzőpont. No igen, most rendezik a Vidróczki teljesítménytúrákat. Udvariasan mosolygok és megköszönöm a szíves invitálást és közlöm, hogy most sajnos nincs nálam olyan, amire pecsételni lehetne. Innét jobbra a zöld sávon folytatom az utat, amely szintén jól jelzett, a falu végén, amikor a jel jobbra elhagyja az utat, azt el lehet véteni, de a LeFaGySz-ról ez a szakasz is ismerős. Narád patakon az átkelés könnyebb, mint februárban, majd haladok tovább a Sípark felé, ahol a ratrakok és egyéb gépek alusszák nyári álmukat. Mátraszentistvánon is jól követhető a jelzés, a Vidróczki csárdánál megérkezik az országos kék, amivel egy rövid ideig együtt haladunk, de a falu vége felé jobbra elhagyjuk felmenve a lépcsőkön. Ez a szakasz is jól jelzett, utunk Szorospatakig lejt, és párszor keresztezünk egy kisebb erdészeti műutat. A szakasz elején itt is komoly erdészeti munkák folytak, de a terepviszonyok sokkal jobban rendben vannak, mint a korábban említett piros kereszten. Szorospatakra érkezve először átkelek a patakon, majd megpillantom a következő jelzést egy kerítésen. Ejha, de hol megy az út? Elvileg a kerítés mellett, igen ám, de az egy szakaszon benőtt bozótos, illetve egy helyen van a kerítés eldöntve, majd utána a bozótban egy tízméteres szakaszon ösvény van vágva, pár szalaggal megerősítve. Arra veszem én is az irányt. Itt a piros sávra váltok, amely ugyan a településen elég rosszul jelzett, viszont miután egyenesen kell menni, ez egyátalán nem gond. Sajnos sok a romos, lepusztult épület, ez elég lehangoló. Körülbelül egy kilométert mehettem mikor végre jobbra elhagyhatom az aszfaltot. Az út a továbbiakban is jól követhető és szép és határozottan emelkedik. Sajnos a Tyukod-tető környékén szintén erdészeti munkák vannak, de ami ennél is rosszabb, hogy a bozót miatt erősen beszűkül az ösvény a piros kereszt útkereszteződése után, bár a Vidróczki túra miatt erős bozótirtás nyomai fedezhetők fel, de kérdés mi marad belőle pár hét múlva. Közben szemben sorra jönnek a túratársak, előzékenyen lehúzódok, amennyire bírok, nekem most nem sürgős. Az országos kék jobbról való becsatlakozása után egy kényelmes séta jön az Ágasvári turistaházig. Ágasvár csúcsára fel és onnét le jönnek a túratársak hosszú sorokban. A kék háromszög ma nekem kimarad, sokan vannak, és nem árt egy kicsit sietnem. A turistaháztól látok egy jelzetlen ösvényt egyenesen lefelé, amit úgy vélek, hogy ez lehet majd a szalagozott rész, végül a Vándor-forrásnál lyukadok ki az ottani ellenőrzőpont legnagyobb megrökönyödésére. Persze nem kértem pecsétet, így leesett nekik, hogy ez nem kispista volt. A Vándor-forrástól a néhai piros körre váltottam le a Csörgő-szurdokba, majd szintén Jaat tanár úr téli túrájának egy szakasza jön balra a zöld sáv képében, és az emelkedő kitart egészen Fallóskútig. Fallóskút előtt 3 krosszmotoros és egy kvados tag elől kell elugranom, mert eszeveszetten száguldoznak be az egyébként táblával is tiltott helyre. Fallóskút után jobbra fordulva jönne sárga kereszt képben a mátrakeresztesre vezető műút. De egy szalag állja utamat, belépni életveszélyes és tilos felirattal. Pár méterrel odébb egy tábla, hogy versenyt rendeznek. Rendezvény neve, dátum semmi. Várok. Pár autó jön, nem tűnnek versenyzőnek. Elindulok lassan és közben fülelek, hátha ugrani kell az árokba. Nem kell, bár pár úrvezető is versenyzőnek képzelte magát a szerpentinen. Közben elgondolkodok azon, hogy ide valószínűleg még véletlenül sem érek világosban, tehát hoznom kell egy láthatósági mellényt is (nemcsak azért, mert kötelező, hanem nehogy egy ilyen vadbarom elüssön). Aztán a sárga kereszt balra elhagyja az utat. Egy ideig követhető, aztán jön egy hatalmas irtás, és eltűnik. Némi térképészet és iránymeghatározás után haladok tovább, elég bozótos ez a rész is, de az szalagozva lesz egy kellemesebb vonalvezetéssel. Aztán a jelzés is megérkezik, és én hamarosan ismét visszatérek a műútra, és hamarosan Mátrakeresztes első házai is feltűnnek. Balról megérkezik a sárga sáv. Gyanús, hogy erre le kellene menni, de az itinert nem nyomtattam ki, így maradtam fent a műúton a térkép szerint követve a sárga sávot. Nemsokára ismét integetnek, hogy itt az ellenőrzőpont. A Mátraszentimrén megismert pontőr itt is visszaköszönt a Vidróczki túráról, ő és a többiek voltak olyan kedvesek, hogy nevezésen kívül is megvendégeltek. Az elfogyasztott 2 zsíroskenyér hagymával nagyon jól esett, ezúttal is köszönöm nekik szívességüket és a rövid beszélgetést is. Innét a sárga sávon haladok a Hidegkúti turistaház felé, szemben ismét folyamatosan jönnek a túratársak. A jelzések itt is komoly erősítést kaptak, továbbá a tájékozódást pár helyen tábla szolgálja. Nem sokkal a turistaház előtt jobbról becsatlakozik a zöld kereszt, majd pár tízméter után a sárga jobbra, a zöld kereszt azzal pontosan ellenkezően balra forul, én az utóbbin folytatom az utat. Az erdő ezen a szakaszon a Tót-hegyes felé nagyon szép, nagyon tetszik. Közben három nyúl tűnik fel a közelemben. Megyek tovább, ők elszaladnak. Hamarosan elérek egy táblával is megsegített kereszteződéshez, itt balra folytatom utamat, maradok a zöld kereszten (szemből a zöld négyzet érkezik). Kisvártatva újabb elágazás, jobbra, majd balra a zöld háromszögön fel a Tót-hegyesre. Nem gyenge ez sem. De időzni most nem érek rá, mert el kellene érni Gyöngyöstarjánban a buszt. Visszamegyek a zöld háromszögön a zöld keresztre, majd folytatom az utat, de hamarosan jobbra fordulok a zöld négyzeten, majd pár perc múlva a Babik-kúthoz érek. Víz alig van, viszont a tisztáson három muflon tartózkodik. Ejha, nem gyenge. Szél szembe fúj, nem vesznek észre, igen közel érek hozzájuk, amikor észrevesznek, erre elfutnak. Babik-kúttól a célig a zöld háromszöget kell követni, először egy kis lejtő, majd emelkedő a Világos-hegyre, ahol a gyep csodálatos, a kilátás pedig lélegzetelállító. Ez tetszett a legjobban. Maradni itt sem volt sok időm, elindultam le a hegyről, viszont hamar egy bozótos állta utamat, amelyen szalagok segítették az áthaladást. A bozótos után a jelzés is feltűnik, és elég jól követhető. Bár ez a lejtmenet sem fog a kedvenceim közé tartozni, mert egyszer nem figyelek a lépésre, mindjárt akkorát zakózok, hogy csillagokat látok. Aztán az ösvény megérkezik egy dózerútra, szemben a fán jelzés, majd beljebb talán még egy, követem, majd elvesztem. Itt is egy irtás van, elég nagy bozóttal, a bozót szélén megyek irányban egészen addig, amíg el nem érem a zöld keresztet, amely Fajzatpusztáról jön. Pár méter után visszaérek a zöld háromszögre, ez bizony itt ment a közelben. Utólag a Google Earthben az útvonalat nézve bár a jelzés keresztezte a dózerutat, de ott maradt a közelében, majd egy szakaszon rá is tért. Én túlságosan jobbra tartottam, hogy kikerüljem a bozótost. Tanúlságos volt. Ellenben ezen a szakaszon láttam két-két muflont, igen közelről egy őzet, valamint 2 nyulat. Szóval bőven megérte elkeverni. Innét viszont már tényleg semmilyen tájékozódási probléma nincs, a kereszteződések jól jelzettek. Gyümölcsösök, szőlőskertek mellett vezet az út, majd jön egy kavicsbányába vezető út, végül a temető azt jelzi, hogy megérkeztem Gyöngyöstarjánba. A falu szép és rendezett, de a szélétől még kell egy keveset gyalogolni a központba, ahol a jelzés vége és a buszmegálló is van. Szűk fél óra múlva jön a busz, én pedig elégedetten és kellemesen elfáradva Gyöngyösre, majd onnét Budapestre veszem az irányt. Ez is egy szép nap volt. Kb 45km, 1800m körüli szint, kényelmes tempóban szűk 10 óra.