8.04-kor rajtoltunk ChKaresszel. Bocs Maki, nem sikerült tartani a tervezett nyolc órás rajtot, mert interjút kellett adnom indulás előtt.

Hosszú nadrágot és vóterprúf cipőt vettem mert éjjel komoly eső volt. Szépen haladtunk felfelé a Kékes felé, itt még fotózni is volt kedvem és erőm. Hihetetlen párás volt a levegő. Oroszlán várnál a szél kergette a párát. Sokat gondoltam Jaat-ra hogyan bírja kezelni ezt a párás időt. Kékesre felérve Lupus barátom és napsütés fogadott. Szépen lekocogtunk Karesszel Parádsasvárra. Addigra meleg lett így felvettem a térdnadrágom és levetkőztem rövid ujjúra. Sajnos a Nagy-Lipót-ra felfelé ChKaresz lemaradt és már nem is láttam őt a célig. Gyakorlatilag innen ( 25 km ) egyedül mentem, a mezőny teljesen széthúzódott, ha utolértem valakit hamarosan el is léptem tőle.

Galyáról indulva szembe találkoztam a Szigethalmiakkal. Jó pár ismerőssel találkoztam útközben. Volt aki a tavalyi sérülésem és volt aki a film miatt szólt pár szót hozzám. Közben ismét felértem Galyára. Pygmea ismét pecsételt. Lupus itt még bevárta Kareszt és indult elém Mátraházára. Páran mondták, hogy a zöld 4zet nehezen követhető volt. Szerintem nem. Amúgy sokkal szebb mint a kék amin a Téli Mátra halad. Mátraháza előtt utolértem Sistergőt, Vajonmerrét, GT-t. A parkolónál a film női rajongói fogadtak. Kissé nehezen találtam meg a pontot mert elbújtak az étterem oldalában. Lajosházáig könnyen futható szakasz jött, onnan felfelé meg sms írással mulattam az időt. Mátraszentimre előtt beértem LászlóSzilvit és a Szigethalmos különítményt. Mátraszentimre és Szentistván közé a Rubanya-rétre elkellne egy pont jövőre. Majdnem olyan érzésem volt mintha a Gyermekvasút nyomában túrán lennék. Mindenfelől jöttek túrázók… Szorospatakra Lupus két perccel előttem ért be. Itt megtudtam, hogy a 12.-ik vagyok. Nem gondoltam volna. Szépen feltoltam magam Ágasvárra, be a th-ba és pecsét. Felmásztam a csúcsra, de senkit sem találtam ott.

Lefotóztam a várkódot, megpróbáltam telefonálni Medvegyunak de nem volt térerő. Leereszkedtem a th-ba. Sajnos a gondnok éppen wc-n volt, így nem tudtam vele beszélni, elindultam hát lefelé. Vándor-forrásnál értem utol egy sporit őt kérdeztem az Ágasvári pontról. Még a pecsétjét is megmutatta.-) Kicsit felhúztam magam. Felrohantam a pontra, közben azon gondolkodtam milyen válogatott szitok özönt fogok rázúdítani a pontőrre. A második csúcson aztán Zsotyekre leltem. Zsotyek ne haragudj rám! Biztos ingerült és bunkó voltam. Gyors pecsét és rohanás lefelé.

Fallóskútra beérbe Lupus kérdezte mi tartott eddig. Iszonyat munkált bennem a harag hogyan lehettem ekkora balfék. Komoly vágtát csaptam Mátrakeresztesig ahol beöltöztem az éjszakához. Zokni csere, fejlámpa fel, sapka le. Hidegkúti th előtt még egy interjú. Itt értem utol a sporit aki elmondta, hogy van pontőr a csúcson. Nagyon meglepődött, hogy utolértem. A turista háznál kaptam egy Heinekent Ernőtől ez kicsit helyre rakott. Nagyparlag nagyon nehezen akart eljönni.

Közben háromszor olvastam az itinert. Már attól tartottam túl mentem rajta mikor fényeket láttam. Tábortűz és sült szalonna illat fogadott. Zám-pataknál elfogyott a düh, az erő és megjött a hasmenés. Ez betette a kaput. Azt terveztem a Múzslát még világosban érem el. Ez ment is volna az Ágasvári duplázás nélkül. Jó lett volna, mert az a zöld 3szög rettenet volt. Folyamatos hányás küszöbön vánszorogtam felfelé. A csúcsra érve betoltam fél liter vizet és két banánt. Ez kissé helyre rakhatott mert „lefelé” már tudtam futni ismét. Lefelé? Bazi sok emelkedő van abban a szakaszban mire az ember tényleg lefelé megy a Diós-patakhoz. Útközben láttam egy borzot életemben először. A ponton türelmesen várt rám Lupus és a koszt. Itt megtudtam, hogy a Jatt-Maku-Czimbály-Attila négyes 45 perccel jár előttem. Mivel több mint két órával utánuk rajtoltam, tudtam, hogy gyakorlatilag előttük vagyok de Lupus biztatott, hogy érjem be őket. A Havason megtudtam, hogy Remo alig egy órával jár előttem, hat órás rajttal. Nyomtam mint süket a csengőt és a Havasról lefelé hallottam, hogy ugatják Jaatékat a Holevickitanya kutyái. Ekkor már tudtam, hogy meglesznek. Fajatpusztán értem be őket, ők meg engem a Káván.-) Úgy látszik kissé belassultam. Jaat mutatta az irányt nekem a Káváról lefelé. Ha nincs ott simán lefutok vissza Fajzatpusztára. Köszi mégegyszer Jaat! Tót-hegyesre menet ismét beértek de beleerősítettem és egy csakranyitás ellenére sem értek már utol. Világos-hegyre menet láttam két gyönyörű szép szarvast közvetlenül a hegy lábánál. Low Andris mindenfélével kínálgatott de én csak banánt és vizet kértem és botladoztam lefelé.

Disznós-réttől Gyöngyöstarjánig brutál hosszú egyenes várt rám. Mindenem fájt már, kidörzsölödött a combom, a fenekem, a hónaljam. Futni kevésbé volt fájdalmas mint gyalogolni, így futottam. ChKaresz kijött elém a falu szélső házaihoz, együtt kocogtunk be a célba. Állítólag jól néztem ki. Nem tudom ez miért meglepő…

Makit sajnos nem sikerült beérnem de így is nagy élmény volt. Jövőre inkább pontőrködöm aszem. Hálásan köszönöm Lupus aszisztenciáját és a lehetőséget, hogy részt vehettem ezen a túrán. 22 óra 04 perc.